Warning: date() [function.date]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CEST/2.0/DST' instead in /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php on line 74

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53
magyaragora.org
 


MAGYAR AGORAVITAHÉTVÉGEHÁTTÉRANYAGOKELEMZÉSEK


Deliberatív Demokrácia

A demokrácia deliberatív elméletei az 1980-as évektől alakultak ki, válaszként a XX. század közepe óta elterjedt gazdaságtani felfogások hiányosságaira. A gazdaságtani felfogásban a politikai folyamat lényege a hatalom birtoklásáért folytatott küzdelem az egymással versengő érdekcsoportok alkudozásain keresztül. Az állampolgárok ebben a megközelítésben passzív fogyasztói szerepre vannak kárhoztatva, és a demokratikus ellenőrzés jogát többnyire a szavazással gyakorolják, miközben a közjó keresésének nem jut szerep a modellben.

A deliberatív demokráciában központi szerepet játszik a nyilvános vita. A deliberatív demokráciaelméletekben a nyilvános vita a közjóról alkotott eltérő elképzelések köré szerveződik, a benne résztvevő állampolgárok egyenlőek, és a vita során önmagukról alkotott felfogásuk és nézeteik is formálódnak. A nyilvános vitában az állampolgárok nem pusztán kinyilvánítják már meglévő preferenciáikat, hanem a mérlegelés és fontolgatás során alakítják ki álláspontjaikat.

Az ideális deliberatív procedúrában, amelyet a demokráciák intézményeinek tükrözniük kell, a résztvevők egyenlők, és szabadon érvelnek a konszenzust keresve. A szabadság abban nyilvánul meg, hogy a javaslatok megfontolását nem befolyásolja az előzetes normák és követelmények ereje. A résztvevőket csak a vitájuk eredménye kötelezi, és a döntés elfogadásához elegendő ok, hogy deliberatív vita eredményét tükrözi. Az érvelések szükségességének követelménye azt fejezi ki, hogy a résztvevőknek fel kell tárniuk egymás előtt, milyen okból támogatnak vagy elleneznek egy felvetést. A vitában az érvek, nem pedig a résztvevők hatalma a döntő. A résztvevők egyenlősége megnyilvánul abban, hogy a vita szabályai nem kivételeznek senkivel, bárki tehet javaslatot és vitázhat anélkül, hogy a politikai hatalom és erofőrrások létező eloszlása befolyásolná a részvételt. Végül a nyilvános vita célja az érveléseken keresztül kialakított konszenzus. Ha a konszenzus nem jön létre, jóhiszemű nézeteltérés marad a felek között, akkor a nyilvános vitát lezáró döntéshozatal történhet szavazással. De a résztvevők azon elkötelezettsége, hogy mindenki számára meggyőző érveket találjanak, már feltehetoen önmagában is alakít az egyéni preferenciákon.

A nyilvános vita pozitív következményei közé tartozik az információk terjedése, a politikai tudásanyag bővülése. A vélemények átgondoltabbá válnak, a közös problémákra új megoldásokat találhatnak, és könnyebbé válik az attitűd- és véleményváltás, valamint a konszenzus.

A nyilvános vitának továbbá nevelő hatása is lehet. A nyilvánosan előadott érvek ugyanis a vitapartnereket célozzák, így szükségképpen háttérbe szorul bennük az önérdek. Akár öncenzúra miatt, akár mert előre elkötelezték magukat az érvek alapján hozott döntéshozatal mellett, a vita során a résztvevők olyan érveket keresnek, amelyek a nyilvánosság előtt és mások számára is elfogadhatóak. Azzal, hogy a vitás kérdések megtárgyalása során a közjóra apellálnak a felek, idővel megváltozhatnak az önérdekű személyes preferenciák, mert az észérvek használata megnyitja a résztvevőket az érvek számára.

A kölcsönösen igazolható érvek keresésére mutatott hajlandóság kifejezi a deliberatív folyamat lényegét. Ahhoz, hogy deliberatív nyilvános vitába bocsátkozzanak egymással, a résztvevőknek kölcsönös tiszteletet kell teremteniük. Ez kedvező hozzáállást jelent a vitapartnerekhez: konstruktív érintkezést kíván olyanokkal, akiknek a nézeteivel az egyén nem ért egyet. A tisztelet megnyilvánul abban a felismerésben, hogy a felek közös vállalkozás részesei, és a nézeteikért, illetve a következményekért igazolással tartoznak egymásnak. A vita így teremt politikai közösséget.

A deliberatív demokráciafelfogás hívei között is nyilvános viták folynak olyan kérdésekről, mint hogy beszélhetünk-e deliberatív vitáról olyan helyzetben is, ahol a vitát nem kell döntéshozatalnak lezárnia; mennyire szigorúan kell értelmezni az ideális deliberatív procedúra feltételeit; vagy hogy az érvelésekbe miként illeszthetők be a meggyőzés olyan retorikai eszközei, mint az érzelmekre apellálás, a metaforák, a személyes történetek és tanúságtételek, vagy az ellentétes álláspontok ironikus, gunyoros kezelése.

A deliberatív demokráciaelmélettel szemben hangoztatott ellenvetések között szerepel, hogy a nyilvános vitából nem szükségképpen következik egyhangú és racionális egyetértés a résztvevők között, így a deliberáció csak kiegészítheti, de nem helyettesítheti a preferenciák összesítését. Ha mégis egyetértés alakul ki, annál fennáll a veszély, hogy a konformitás, a csoportnak való megfelelés igénye alakította az egyéni nézeteket, nem a belátás az érvek hatására. A közjó hangoztatása a nyilvános érvelésben pedig adott esetben pusztán az önzo szempontok elkendozését szolgálhatja.

Az ellenvetések talán összegezhetők úgy, hogy a deliberatív demokráciafelfogás életképessége egy csöndes filozófia szeminárium kereteire korlátozódik, és nem illeszthető össze a bonyolult, megosztott társadalmakkal. A deliberatív demokráciaelméletek elterjedése azonban inkább azt jelenti, hogy az elvi megfontolásokat legalább részben megpróbálják meghonosítani különböző társadalmi intézményekben és gyakorlatokban - köztük a deliberatív közvélemény-kutatások fórumain.

Források:
Bohman, J. (1997). Deliberative Democracy: Essays on Reason and Politics, MIT University Press.
Elster, J. (1998). Deliberative Democracy. Cambridge, UK, Cambridge University Press
Gutmann, A. & Thompson, D. (1996). Democracy and Disagreement, Harvard University Press
Kis, J. (2000). Alkotmányos demokrácia. Budapest, INDOK


         TUDÓSÍTÁS   |   SZAVAZÁS   |   KVÍZAJÁNLAT   |   FÓRUM   |   FILMAJÁNLAT   |   ZENEAJÁNLAT