Warning: date() [function.date]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CEST/2.0/DST' instead in /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php on line 74

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53
magyaragora.org
 


MAGYAR AGORAVITAHÉTVÉGEHÁTTÉRANYAGOKELEMZÉSEK


Lakhatási diszkrimináció, önkormányzatok, aláírásgyűjtések

Magyarországon a rendszerváltást követő idoszak konfliktusai azt mutatják, hogy egyre gyakoribbak a szegények ki- és összetelepítését sürgető hangok, és különösen a cigányokkal szemben hajlamosak az önkormányzatok ezt a megoldást választani. Havas Gábor az 1993-94-es magyarországi cigány felmérés egyik vezető szociológusa azt mondja: "óriási képmutatás a cigánytelepek természetes létrejöttéről beszélni, hiszen a cigányság elkülönülése sokkal inkább a többségi társadalom kirekesztő politikájának köszönhető. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman 1998 évi vizsgálata szerint, egyre gyakrabban tagadják meg a települések vezetői a romák letelepedésének engedélyezését, vagy próbálják távozásra bírni a már ott lakó cigány családokat. A cigányok 2,1 százaléka volt már részese kilakoltatásnak, 3,8 százaléka telep-felszámolási akciónak. Az elkövetkező esetleírások a teljesség igénye nélkül adnak tényszerű ízelítőt az önkormányzatok romákkal kapcsolatos, általában törvénytelen "akcióinak" módozatairól, és arról a folyamatról, melynek során a még a szocializmus éveiben hozott szociálpolitikai döntések a rendszerváltás után konfliktusokat gerjesztettek, majd etnicizálódtak.

Miskolc

Az 1980-as évek közepén a városi tanács úgy dönt, hogy az évtizedek során leromlott történelmi belvárost teljesen felújítja. A városrészben akkor is, ma is sok cigány család él, akiket korábban a városi tanács azért költöztet oda, mert az lepusztult belvárosba senki más nem hajlandó beköltözni. 1988-ban a Városi Tanács felkér egy budapesti tervezőintézetet, hogy a város szélén, két kilométerre a legközelebbi buszmegállótól, és több kilométerre az óvodától, iskolától, üzletektől, a Sajó parti repülőtér melletti területre tervezzen lakótelepet a cigányoknak. A tervezőintézet a tanács többszöri módosítási kérelme után egy földszintes sorház-telep koncepciójával áll elő, amely egyenként 29 négyzetméteres fürdoszoba, WC és folyóvíz nélküli lakásokból áll. A tervek szerint első lépésben kilencvenhat, majd a következő években további kétszáz ilyen lakás épülne.Ugyanez év telén egy fiatal miskolci cigány tanító, Horváth Aladár szervezésében megszületik az első magyarországi roma polgárjogi mozgalom azzal a céllal, hogy megakadályozza a miskolci cigánygettó megépítését. Pontosan egy hónappal a kitelepítési terv egyhangú elfogadása után, a tanácsülés egyhangúlag a Sajó-parti telep megépítésének terve ellen szavaz, majd a GEB tagjai és más cigány aktivisták részvételével két szakértői bizottságot alakít a miskolci cigányok lakásgondjainak megoldására. A Miskolci gettó-ügy azonban csak elült, de koránt sem oldódott meg. Hátralékos cigány családokat lakoltatnak ki ma is olyan övezetekből, ahol a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat szerint a város nem tervez beruházást a közeljövőben.

Székesfehérvár

A nyolcvanas években a székesfehérvári városi tanács úgy dönt, hogy a Rádió utca 11-ben szükséglakásokat alakít ki, majd a város több pontjáról folyamatosan odatelepíti a cigány családokat. 1995 szeptemberében az önkormányzat lakásbizottsága előterjeszti a Rádió utca 11-ben lakók kiköltöztetését. A tervekben az áll, hogy a város széli Takarodó úton, egy kutyamenhely mellett építenek a lakóknak komfort nélküli lakásokat. A kitelepítés egyaránt érintene minden ott lakót, függetlenül attól, hogy van-e közüzemi hátraléka vagy sem. 1997 oszén megjelenik a lakókonténer "eszméje" a székesfehérvári önkormányzat bizottságaiban, a város pedig úgy dönt, hogy "ideiglenesen" ezekbe költözteti az időközben tizenháromra csökkent cigány családot. A konténereket építési engedély nélkül a Takarodó útra telepítik. Miután kiderül, hogy a hatályos törvények szerint a konténerek lakás céljára a lakóövezeten kívüli Takarodó úton még átmenetileg sem vehetők igénybe, a város vezetése újabb 30 millió forintot szán arra, hogy a Rádió utcaiknak a környékbeli falvakban vásároljon lakást. Amíg pedig a lakásvásárlás megoldódik, az időközben lebontott Rádió utcai háztömbből ideiglenesen a helyi Vöröskereszt részére fenntartott házba költöznek. A végleges lakóhely-változtatás azonban idoközben meghiúsul, ugyanis a megkeresett települések egytől egyig tiltakoznak a roma családok odaköltözése ellen. Az önkormányzat a környező falvak ellenállásán megbukó kitelepítési terv után a Rádió utcai tizenhárom cigány családot Székesfehérváron belül szórtan, szükséglakásokban helyezi el.

Sátoraljaújhely

1996 májusában a közeli Ricse községből Sátoraljaújhelyre költözik négy cigány család, miután néhány ricsei családdal való konfliktusuk következtében lehetetlenné válik az ott maradásuk. A beköltözött családok azonban hamarosan összetűzésbe kerülnek a sátoraljaújhelyiekkel is. Június huszadikán a város rendkívüli ülése a betelepült, körülbelül nyolcvan főt számláló négy roma családdal kapcsolatban így dönt: Sátoraljaújhely város képviselőtestülete a jövőre nézve elhatározza, hogy a város életébe beilleszkedni nem tudó, a közbiztonságot megsértő és veszélyeztető személyeket nemkívánatos személyeknek nyilvánítja és a jövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy ezen személyek elköltözését a városból a törvény eszközeivel elérje. Júliusban a polgármester, Lackó Károly egy televízió-műsorban genetikai okokkal magyarázza, hogy néhány sátoraljaújhelyi- történetesen cigány- család a város közrendjét veszélyeztető magatartást tanúsít. Augusztusban lezárul a kisebbségi ombudsman vizsgálata: Kaltenbach Jenő a sátoraljaújhelyi ügyet lokális apartheidnek nevezi és megállapítja, hogy a romákat kitelepítő határozat Alkotmányellenes. 1998 júniusában úgy tűnik, megoldódik a konfliktushelyzet: az önkormányzat segítségével a romák visszaköltöznek Ricsére. Ám a településre való bejelentkezésük nem megy zavartalanul: Putki László családja négy nap után húga sátoraljaújhelyi öröklakásába költözik. Bejelentkezésüket a polgármesteri hivatal addig nem kívánja átvenni, amíg a tiszti orvosi vizsgálat előzetes véleményt nem nyilvánít a lakókörülményekről, valamint amíg a be nem fizetik a korábbi, a család által vitatott tartozást a város kasszájába.

Lakossági nyomás: aláírásgyűjétsek

Az utóbbi években több település többségi lakossága aláírásgyűjtéssel próbálta megakadályozni romák beköltözését a településre. Balassagyarmat-Káváson (Nógrád m.) a lakosság tiltakozó íveket írt alá 34 cigány család lakásépítési terve ellen. Végül az önkormányzat két "referenciaház" felépítését engedélyezte, mondván, ha az azokban lakó családok rendesen viselkednek, a többiek is engedélyt kapnak majd. Sajószentpéteren (B-A-Z m.) 100 fő írt alá petíciót a Pécsi Antal út egyik négy szintes házából. A tiltakozóknak a polgármester megígérte, hogy az Elzett Mővek egyik elhagyott raktárhelyiségét alakíttatja át szükséglakásokká, és oda telepíti a romákat. A helyi kisebbségi önkormányzat opponálta a tervet és javasolta: inkább építsenek lakásokat. A polgármester visszakozott. Tiszaföldváron (Jász-Nagykun-Szolnok m.) 171 fő írt alá petíciót, hogy - bár nem laknak ott romák - oda a jövőben se költözzenek. (Contact: NEKI)

Település, ahol megoldás született: (Nógrád m.) 1996-ban 73 lakbér- vagy közüzemi díjhátralékos család kilakoltatását tervezte el az önkormányzat. A 73 család több mint kétharmada (54 család) nem roma volt, a hátralékok 20 és 300 ezer ft. közötti tételekre rúgtak. A kilakoltatásra várók többségének havi lakbére és közüzemi díja meghaladta a család összjövedelmét. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat javaslatára települési-, és a kisebbségi önkormányzat, valamint a helyi családsegítő központ képviselőibol ad-hoc bizottság jött létre, amely - környezettanulmányok elvégzése után - olyan megoldást dolgozott ki, amely szerint a családok nem kerültek az utcára. Az érvényes lakásbérleti szerződéssel rendelkező hátralékosok egy részének egyéni elbírálás alapján részletfizetési lehetőséget biztosítottak, a többiek, - akik nem tudták volna részletekben sem kifizetni tartozásukat - alacsonyabb komfortfokozatú lakásokba költöztek. Az önkényes lakásfoglalók nagy része egy lerobban kolónia házaiban lakott, (így ezekre nagy eséllyel amúgy sem találtak volna vevot) számukra felajánlotta az önkormányzat, hogy amennyiben kifizetik hátralékukat, részükre az önkormányzat kiutalja az elfoglalt lakásokat. Salgótarjánban mindösszesen 3 családot költöztettek ki. Miután a munkalehetőségek nem javultak az utóbbi évben sem Salgótarjánban, a családok egy részénél továbbra is tartozások halmozódott fel: sokan azonban kiegyenlítették hátralékukat. (contact: Hranek Ferenc helyi CKÖ elnöke, 32/420-428)

Salgótarjánban

A cigánytelepek és települések spontán kialakulása mellett az önkormányzatoknak a cigányság közösségi igényeire hivatkozó összetelepítési politikája az, amely konzerválja a elkülönülést. A cigánytelep sokszor az utolsó állomás: ha a telepeken élők között erős is az összetartás a hasonló gondok miatt, a szolidaritás megszűnik, ha valamelyikük megpróbál kitörni a nyomorból. Ilyenkor a közösség visszahúzó ereje érvényesül, és egy ilyen közösségbe bekerülve szinte lehetetlen kiemelkedni. Másrészt kutatások szerint a szegények vannak leginkább megelégedve sorsukkal és környezetükkel, mert nem él bennük a választás lehetősége - mondja Ladányi János szociológus, aki szerint a lakosság szociális vagy etnikai jellegű koncentrálásával csak megsokszorozódnak a problémák.

Minden érintettet kielégítő megoldást találni persze nagyon nehéz. Vannak, akik a szociális lakásépítési programokra esküsznek, bár sok helyen akadozik a kivitelezés és rengeteg a visszaélés. Egy új lakás sem jelent automatikusan jobb életkörülményeket, hiszen a rezsit fizetni kell, a családot fenn kell tartani, ami nem megy állandó munka nélkül.

Mezei György szociálpolitikus, a hajléktalanokkal foglalkozó Twist Olivér Alapítvány igazgatója szerint lakásépítési programok helyett lakhatást segítő programokat kellene finanszírozni. Egy közüzemi díjak fizetését támogató program megakadályozhatná a szociálisan hátrányos helyzetuek ellehetetlenülését, kilakoltatását, így hosszú távon megelőzhető lenne a szegregáció. A megkérdezett szakemberek egyetértenek abban, hogy egyetlen program sem fog működni munkahelyteremtés nélkül, és a legoptimistább becslések szerint is évtizedek kellenek az érzékelhető javuláshoz.

Forrás: Roma Sajtóközpont


         TUDÓSÍTÁS   |   SZAVAZÁS   |   KVÍZAJÁNLAT   |   FÓRUM   |   FILMAJÁNLAT   |   ZENEAJÁNLAT