Warning: date() [function.date]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CEST/2.0/DST' instead in /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php on line 74

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53

Warning: session_start() [function.session-start]: Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /var/www/magyaragora.org/html/include/functions.php:74) in /var/www/magyaragora.org/html/include/session_handle.php on line 53
magyaragora.org
 


MAGYAR AGORAVITAHÉTVÉGEHÁTTÉRANYAGOKELEMZÉSEK


A lakhatási szegregáció történelmi gyökerei

Bár az etnikai, vallási, vagy szociális kisebbségek az élet minden területéről való kiszorulása és kiszorítása napjaink egyik legégetőbb problémája, az elkülönítés különböző formái évszázados hagyományokra tekintenek vissza.

A romák lakóhelyeinek elkülönülése tehát nem új keletű folyamat: már a cigányok letelepítését célzó első rendeletekben felmerült a dilemma, hogy a többségi lakosságon belül, vagy elkülönülten történjék-e az akkor még zömmel vándor cigányok letelepítése. Az 1740-ben trónra kerülő Mária Terézia és fia, II. József a cigányság erőszakos asszimilálását tűzte ki célul, ezért rendeleteikben kifejezetten tiltották a telepszerű elkülönítést.

Érdekes módon mégis épp ebben a korban indult meg a cigánytelepek képződésének máig tartó folyamata: a rendeleteket helyi szinten általában szabotálták és a legjobb esetben is a falvak szélén, de nem ritkán a településtől több kilométerre vagy az erdőkben jelölték ki a romák lakóhelyeit. A XIX. század folyamán a romák települési elkülönülése tovább erősödött: az 1893-as magyarországi cigány-összeíráskor a települések negyvennégy százalékában éltek teljesen elkülönítve a romák és szinte minden faluban volt cigánytelep. Bár meglepoen sok nem cigány is élt a romák között, a köznyelv már akkor is "cigánytelepnek", "cigány laposnak" vagy "cigánypartnak" nevezte ezeket a telepeket.

A telepek kialakulása a második világháború után is tovább folytatódott: bár az extenzív szocialista nagyipar, a romák nagy részének munkát adva a városba vonzotta a parasztgazdaságok leépítése következtében munka nélkül maradó cigányságot, a különböző városi lakásrendeletek sokszor megnehezítették a legális beköltözést. A fovárosban például legalább öt éves bejelentett budapesti lakcím, vagy munkaviszony volt az előírás, ezért rengeteg roma család költözött olyan úgynevezett vad telepekre, amilyen például a hetvenes évekig az Árpád híd pesti hídfőjénél volt.

A hatvanas évek végétől kezdődően a városok terjeszkedésével a vad telepeket általában felszámolták és a cigányok lakásproblémáit többféle módon kísérelték megoldani. Az egyik megoldás szerint nem túl komfortos, állami tulajdonban lévő, egyre romló állagú régi bérházakba költöztették őket. Mivel a nyolcadik kerületben van ma is a legtöbb bérlakás, ez is szerepet játszott abban, hogy itt a legnagyobb a cigányság számaránya. A nem cigány lakosság folyamatosan elköltözik a kerületből, a helyükre pedig újabb cigány családok költöznek, mert itt jutnak a legolcsóbban lakáshoz.

Ezzel párhuzamosan egy 1964-ben született rendelettel kezdeményezték a cigánytelepek felszámolását. Országszerte csökkentett értékű (CS) lakások épültek, amelyek műszaki állapota lényegesen jobb volt ugyan a korábbi kalyibáknál, de nem érte el a fürdőszobás, WC-s lakásátlagot. A legnagyobb probléma mégis inkább az, hogy a rendelet végrehajtói figyelmen kívül hagyták azt a passzust, amely a teleprol kiköltöző cigányok szórt letelepítését írta élő. Így a települések szélén, zárt egységben felhúzott Dankó Pista utcák igénytelen egyen-házai újra konzerválták a cigányság települési elkülönülését. Az 1964-es lakásépítési-lakásvásárlási hitellel megkezdődött az apró falvak és tanyakörzetek "elcigányosodása" is. A hitel csekély összege olyan ezer fő alatti falvakba kényszerítette a cigány családokat, amelyeket a centralizáló politika egyszerűen szerepkör nélküli falvaknak nevezett, ahonnan elvonták az addigi létesítményeket, orvosi rendelőt, iskolát, üzemeket, termelőszövetkezetet és minden beruházást felfüggesztettek. Megindult a tehetosebb nem cigány lakosság elköltözése, és a helyükre az alacsony lakásárak következtében a szegényebb réteg, túlnyomó részt cigány családok költöztek. Amikor egy- egy ilyen körzet cigány lakosságának az aránya túllép egy bizonyos határon, a lakások piaci értéke ugrásszeruen csökken, s ez végső lökést ad a nem cigányok elköltözéséhez

Kutatások szerint a rendszerváltás után a cigányság elkülönülésének nem csupán etnikai, hanem szociális alapon is szerveződő folyamata tovább erősödött. A munkanélküliség növekedése és a kilencvenes évek elején drasztikusan megemelt banki kamatlábak hatására ma mintegy nyolcszázezer magyarországi családnak halmozódott fel közüzemi, vagy banki hátraléka. A legtöbbször ez okozta, hogy a rendszerváltás utáni első öt évben az elszegényedett családok egy része az olcsóbb lakásárak és megélhetés reményében a városok vonzáskörzetén kívül eső falvakba áramlott. Ezzel párhuzamosan egyre több vidéki településen nőtt a cigányság számaránya, de ezzel ellentétes tendencia is megfigyelhető: az új felső középosztály elvándorol a városközpontokból, és elképzelhető, hogy az amerikai városok mintájára fel fog gyorsulni ezeknek a területeknek a slumosodása.

Forrás: Roma Sajtóközpont


         TUDÓSÍTÁS   |   SZAVAZÁS   |   KVÍZAJÁNLAT   |   FÓRUM   |   FILMAJÁNLAT   |   ZENEAJÁNLAT