A romák egészségügyi helyzetéről

1. A helyzet

Egyes felmérések szerint a romák körében várható átlagéletkor ma 10-15 évvel rövidebb, mint az európai átlagban szintén alacsony magyarországi mutatóknál. A kétségbevonhatatlan tény ellenére a döntéshozók képtelenek voltak a tartós és mély krízis kezelésére. A tehetetlenség természetesen összefügg a magyar egészségügy az 1980-as évektől folyamatosan elmélyülő válságával is.

Egy ország, egy közösség egészségét nem elsősorban az egészségügyi ellátás színvonala határozza meg, hanem az életminőség, tehát az iskolázottság, a foglalkoztatási-, lakhatási- körülmények, a civilizációs színvonal. A GDP, az iskolázottság, a munkaerő-piaci helyzet, a lakókörülmények az egészség tekintetében csak addig fontosak, amíg alacsony színvonalúak, hiányoznak - addig viszont nagyon. Így van ez a magyarországi cigányság esetében is.

Ezzel együtt az egészségügyi és a szociális ellátó rendszernek döntő szerepe van, és kezdeményező szerepe lehetne a romák katasztrofális egészségi állapotának javításában.

Az egészségi mutatók közül a legmeghatározóbbak a halálozási (mortalitási) adatok: jól tükrözik a társadalom egészségügyi állapotát. Ma már tudjuk, hogy a fejlett országokban halálozási arányai nem a GDP-vel, hanem a társadalmon belüli egyenlőtlenséggel állnak kapcsolatban: minél nagyobb a különbség a gazdagok és a szegények között, annál magasabb a megbetegedési és halálozási arány.

A halálokokról nem készültek friss és megbízható kutatások, de kisebb helyi vizsgálatok szerint a cigányok/romák korai halandóságáért elsősorban a szív- és érrendszeri, illetve a légzőszervi megbetegedések a felelősek. Az érbetegségek között vezető helyen áll az agyi ütőértágulat, amelynek következménye az agyvérzés, a szívkoszorúér beszűküléséből származó infarktus, a betegségekben a káros táplálkozás és az örökletes tulajdonságok játszanak jelentős szerepet.

Még ennél is kevesebb értékelhető morbiditási (megbetegedési) adattal rendelkezünk. Azt azonban tudjuk, hogy a cigányság körében az összmegbetegedések nagyságrendje az életkor előre haladtával nő. A nem cigányoknál kevésbé ilyen monoton a növekedés: alig volt olyan korcsoport, ahol a cigányság értékei kisebbek lettek volna a többségieknél.

Az életkörülmények, mint kockázati tényező

Miközben a többségi lakosságnál a járványos megbetegedések visszaszorultak, a járványok áldozatai ma elsősorban a telepszerű körülmények közt élő romák. A szegénység, az elégtelen higiénés feltételek, a zsúfolt és alacsony komfortfokozatú lakókörülmények - mind növelik a fertőzés kockázatát.

A magyarországi romák jelentős részének a megfelelő mennyiségű és különösen a megfelelő minőségű táplálék nem áll rendelkezésre. Vizsgálatok megállapították, hogy a sorozáson részt vett cigány férfiak, illetve az állapotos roma nők súlya kisebb, mint a nem cigányoké.

Nemzetközi vizsgálatok szerint a halálozásban vezető szerepet játszó megbetegedések okai között az életmódbeli és a táplálkozási szokásokat sorrendben követik az egészségtelen munka- és életkörülmények, a szociális és pszichoszociális körülmények és a környezetszennyezés. A magyarországi romák többsége ma környezet-egészségügyi szempontból veszélyeztetett területeken él. Elsősorban az ország keleti, északkeleti régiójában, ahol az extenzív iparosítás a legtöbb kárt tette.

Hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz

Valószínűsíthető, hogy a cigányok/romák ritkábban járnak szűrővizsgálatokra, illetve nem tudják kivárni a szükséges kórházi kezelés végét. Általában is elmondható, hogy a romák a betegségmegelőzési és egészség-megóvási technikákat csak elvétve alkalmazzák. Ebben a helyzetben az orvosnak sokszor a szociális és egészségügyi szakszemélyzetnek kellene kezdeményezni az orvos-beteg találkozást. Ám erre ritkán kerül sor.

Nagy különbség mutatkozik a házi orvos, valamint a kórházi vagy szakorvosok és a romák viszonyában. Míg a falvakban élő romák és háziorvosaik között kényszerűségből is kialakul egy kooperatív viszony, addig a kórházi vagy szakellátásban mindennaposak az orvos-beteg konfliktusok.

A közgyógyellátás fokozatos szűkítése, illetve az önkormányzati szociálpolitika krízishelyzetek kezelésére fordítható forrásainak szűkülése rendkívül hátrányosan érinti a roma betegeket. Ráadásul az orvosi hálapénz egészségügyünk szerves tartozéka, így a rossz anyagi helyzetben lévő cigányok nem tudják megvásárolni a gyógyulásukhoz szükséges kedvezőbb körülményeket.

A kormány az Egészség Évtizedének Johann Béla Nemzeti Programja egyebek mellett a szűrővizsgálatok és az ellátás kiterjesztését és elérhetőségének fejlesztését, az egészségre veszélyes telepek rehabilitációját, a környezeti veszélyek megszüntetését, az egészségügyi szakszemélyzetnek célzott továbbképzéseket ígér.

Forrás: Roma Sajtóközpont